Ez jó volt :). És pont jókor. Most megtalálnak azok a könyvek, gondolatok, idézetek, amikre szükségem van.

A történet hét személyről, hét keresőről szól, akik Bangkokban kötnek ki. Nem tetszett ez az ugrálós stílus, kb. a regény feléig folyton vissza kellett lapozgassak, hogy ki is ez a David, meg Paul meg Simon, melyikükkel mi történt eddig. De aztán lassan megtanultam, ki ki és akkor már nagyon jó volt. És tetszett, hogy az utolsó ötven oldalon már tudtam, mi is fog a végén kiderülni, és kíváncsian vártam, hogy lesz ez "levezetve".

"... ahol egy éve álltak, egymásba karolva, összeölelkezve a férjével, ahol támogatást adtak egymásnak ahhoz, hogy valahogy túléljék azt, amit nem lehet, amit nem szabad túlélni."

Ez jó volt. Rájöttem, én is kereső vagyok. Jó, ezt eddig is tudtam, de sose fogalmaztam meg így magamban. Sokat tanulok magamról mostanában. Örülök ennek a könyvnek, hogy segített ebben, és másrészt, hogy nagyon jól szórakoztam olvasás közben.

"... a keresők jutalma, hogy néha rátalálnak valamire, persze nem arra, amit keresnek, de talán valami érdekesebbre, izgalmasabbra, sejtelmesebbre..."

Szóval. Van egy férfi, Paul, aki azt hiszi magáról, hogy halálos beteg.
Van egy másik férfi, David, aki már tíz éve egy húsz éve elveszített szerelmet keres.
Van egy harmadik férfi, Simon, aki  menekül egy tragédia elől.

"Boldoggá tesz? [...] Nem kell válaszolnod. Az is elegendő, ha megkönnyebbülést ad neked. Nem kell rögtön a boldogságodat keresned."

Van egy lány, Lian, aki a gyökereit keresni ment Bangkokba.
Van egy nő, Helen, aki szabadulni akar a szupermodellség okozta kötöttségek alól.

"Amit keresel, azt először önmagadban kell megtalálnod."

Van egy madám, Saolla.

"A lemondás és a mértékletesség tesz szabaddá. Annak megértése, hogy a fájdalom nem véletlen. Magadban kell olyan harmóniát teremtened, amely által szabaddá válsz."

És van egy nő, Anne, aki fel akarja dolgozni a múltat.

És akkor a sorsuk összefonódik. Újra.